|
(Részlet szakdolgozatomból, 2008)
"Számos fajtáját ismerjük a különböző dokumentumoknak, amelyek a megbízót vagy a művészt, de leggyakrabban mindkét felet érintik. Ezek fontossága koronként változik. A következő írott szövegeket értjük a fent említetett dokumentumok alatt – a felsorolás Marosi Ernő összeállításában megjelent A középkori művészet történetének olvasókönyve XI-XV. század című könyvnek erre vonatkozó részeivel egyetértésben kerül közlésre – krónikák; életrajzirodalom; levelezés; dokumentatív források; inventáriumok; törvények és szabályzatok; jogi természetű források és oklevelek; végrendelkezések; számadás könyvek; feliratok és szignatúrák; periegetikus irodalom és szerződések.
A szerződések a legfontosabb dokumentumok a jelenlegi szempontból, és ezek azok amelyek e fejezet tárgyát képezik. A következőkben kiemelten és szigorúan a kora reneszánsz felvállalt helyszíneinek festészeti szerződéseit érintjük. Konkrét példák említése nélkül kerülnek a korabeli szerződések általános jellemzői felvázolásra. Ezen általánosan előforduló elemek ismerete nélkülözhetetlen a további vizsgálódás szempontjából, és továbbá elengedhetetlen ahhoz, hogy megismerhessük, és ezáltal képesek legyünk belehelyezkedni a korabeli művész és megrendelője feltételes módú viszonyrendszerébe. Általánosságban elmondható, hogy e dokumentumok az első hivatalos formában rögzített lépések művész és megrendelője közt, amelyek valamely műalkotás létrehozására irányulnak. A legtöbb esetben készült ilyen írásos dokumentum, amely a feltételeket rögzítette. Ezen feltételek mindkét fél számára kötelező érvényűek voltak. S ha itt valamely szinten nehézségekbe ütköztek a felek, akkor szükség volt egy harmadik személyre, aki a döntőbíra szerepét vállalta, de ezekről a dolgokról konkrétabban a későbbiekben lesz szó. A máig ránk maradt szerződések java részét olyan alkotások elkészítéséhez írták, amelyek mára már elpusztultak.
A XV. századi közönségnek teljesen más elvárásai voltak a műalkotásokkal szemben, ebből adódóan a megrendelési körülmények és feltételek is igencsak eltértek korunk hagyományaitól. Könnyű az azonosulás Baxandall gondolatával, miszerint mai szemmel nézve sok esetben érthetetlen a megbízó különös ragaszkodása egy-egy feltételhez. A megváltozott társadalmi viszonyok miatt mi már nehezen értjük meg az akkori megrendelői előírások rendszerét. Egyes dolgok máig sem változtak meg, ezek pedig a megrendelési folyamat alappillérei. Elsőként a megrendelő személye, aki az a magánszemély, intézmény illetve csoportosulás, aki a műalkotást megrendeli és ő az, aki az anyagi feltételeket előteremti. És nem utolsósorban az ő saját használatára készül a megrendelés tárgya. A következőkben eltekintünk a különböző céhek; az ún. építészpáholyok és a különféle csoportosulások megrendeléseinek lehetőségétől, és kizárólag a magánszemélyek megrendeléseit vesszük górcső alá. Azok közül is a festészeti megrendeléseket emeljük ki, amelyeket csupán a felső vezetés és az uralkodó vagy önkényuralkodó családok illetve a zsoldosvezérek rétege engedhetett meg magának. Ezért az ő megrendeléseik állnak e kutatás középpontjában.
A következőkben tehát a szerződő felek közti írásos megállapodások általánosan jelentkező elemei kerülnek kifejtésre. A XV. századi gyakorlat e téren nagyon eltérő, nincsenek egységes elvek, de a legfontosabb momentumok nagy hasonlóságot mutatnak. A korai reneszánsz kiemelkedőbb festészeti emlékei mind megrendelésre készültek. S mindamellett, hogy a mecénás családjának erődemonstrációját szolgálták és dicsőséges fényét emelték, a legtöbb esetben közösségi érdekű meggondolás is állt a háttérben. A korabeli oltárképek és freskók mind ezúton kerültek megrendelésre, s ehhez első lépésként a megbízó és a művész (esetünkben a festő) megegyeztek a feltételekben.
A feltételeket mindkét fél aláírta és elfogadta, ezzel vállalta a rá eső kötelezettségeket. Az előírások minden esetben tartalmazták a megrendelés tárgyának pontos ismertetését, az ehhez szükséges kisebb mellékletek (például egy vázlatrajz) leírását, a megrendelő fizetési módját és a pontos időkorlátokat. A fizetési módozat minden esetben a megrendelő egyéniségétől függött, így ez lehetett négyzetlábankénti; mai kifejezéssel élve órabér szerinti, de még több fajta is. A fizetség kiszámításának bevett módja volt a felhasznált anyagok és a művész munkájának összesítése. A határidőket elméletileg nagyon szigorúan vették, de a gyakorlat ezzel szemben több esetben mást mutatott, vagyis rugalmasan változtak. A felülről jövő sürgetés nem volt ismeretlen ekkoriban sem, de a művészek, átgondolt és irodalmilag is érdekes megfogalmazással bíró leveleikkel, sok mindent el tudtak érni megrendelőiknél. Azonban az elkészítendő mű minden szempontból a megrendelő kívánságait kellett hogy tükrözze. A szerződések is teljes mértékben a megrendelő érdekeit védték, és nem a művészét, sőt ezen túlmenően a felkért festőt büntetéssel is sújtotta a szerződés, ha valami nem egészen a megrendelő által leíratottak szerint sikerült, vagy ha nem készült el időre a mű illetve bármely más eltérés lépett fel a szerződésben foglaltaktól. Legsúlyosabb esetekben előfordult, hogy a festő saját maga és családja vagyonával felelt a hibáért. Ha viszont minden elkészült időre és a végső szakaszban nem tudtak megegyezni valamiben a felek, akkor amennyiben fizetésbeli buktatóról volt szó, egy döntőbírát hívtak az ügy megoldására. Ha viszont szakmabeli, tehát kivitelezési problémák adódtak, ez esetben más festőket hívtak, hogy segítsenek megválaszolni a szóban forgó kérdést, illetve kérdéseket.
Egy részletesebben taglalt szerződés a következőket tartalmazta:
1. A megrendelő személye
2. A feladattal megbízott művész (esetünkben festő)
3. A jegyző, aki a szerződést pontról pontra lejegyzi
4. Mi a szerződés tárgya, tehát a megrendelt műalkotás
5. Hová, mely helyszínre szánják az elkészítendő munkát
6. Egyéb kikötések, fontosabb momentumok:
6.1. A szerződés kelte, tehát év, hónap és nap
6.2. Amiért a megbízott fél felelősséget vállal:
6.2.1. Ha a megrendelő kiköti, akkor saját kezűleg készíti el a művet, ha engedélyezve van, akkor festősegédekkel egyetértésben
6.2.2. Úgy készíti el, hogy az kifizethető legyen
6.2.3. Ha a megállapodás úgy írja, akkor saját költségére készíti el
6.2.4. Az előzetes tervrajztól semmiben sem tér el
6.2.5. Vállalja a pénzbeni büntetést, ha nem készül el határidőre
7. Különösen kiemelt kérések a megrendelő oldaláról. Ide sorolhatjuk azokat a kikötéseket, amelyek arról szólnak, hogy a festő hogyan járjon el a felhasznált anyagok tekintetében.
E legutolsó pontra vonatkozóan nagyon körültekintően jártak el, és ha a megrendelő úgy kívánta a szerződésben leírtaktól a művész semmiképp sem térhetett el. De egyes esetekben a művész kifinomult ízlésére bízták a dolgot, ám ez csak nagyon keveseknek adatott meg. A legtöbb esetben a korabeli szokásoknak megfelelően a megrendelő szigorúan lejegyeztette kívánságait. Nagy hangsúlyt fektettek a megbízók a felhasznált festékanyagok minőségére, különös tekintettel az ultramarin kék és az arany színekre. E színek nagyon költségesek voltak akkoriban. A kéket tudták ugyan egy olcsóbb változattal helyettesíteni, de az ún. német kék népszerűsége nem közelítette meg a sötét és a világos ultramarinét, ráadásul nem is bizonyult olyan tartósnak. A kikötések kivétel nélkül kitértek még arra is, hogy a kapható legdrágább ultramarinnal dolgozzon a festő. Hasonlóan nagy szerepet kapott még az aranyfesték felhasználásának mikéntje is. A korabeli elvárásoknak megfelelően az aranyat a megrendelt műalkotás történetének kiemelt részeinél, az alakokat övező háttérben, illetve a keret ékítésére használhatta fel a festő. Az idő előrehaladtával, valamint a divat változásával egyre kevesebb hangsúlyt kapott az arany használata a képeken, a dicsőített illetve magasztos motívumok kiemelésére egyre több esetben már a művész festői készségét kívánták felhasználni. Lassan felváltják a dekoratív jellegű aranyozott hátteret a táj és egyéb kültéri ábrázolások, valamint a megrendelő alakja is egyre kiemeltebb szerephez jut."
Dátum: 2009.04.19 17:42:17 - HOZZÁSZÓLÁSOK: 0 db
|
|
(Részlet szakdolgozatomból, 2008)
"A megrendelő fogalmának eredete
A megrendelő személy más néven mecénás, „valamely művészet anyagi támogatója” , maga a műpártoló; a művészek és művészetek támogatója egyszerre egy személyben. A szó eredetének kutatása közben érdekes megállapításra lelhetünk, konkrétan arra, hogy eredetileg a mecénás a műpártolói tevékenységét mindennemű viszonzás nélkül végezte.
Caius Cilnius Maecenas etruszk származású politikus és irodalmár i. e. 70 és i. e. 8 közt élt, és neve az irodalompártoló tevékenysége következtében vált fogalommá. Maecenas mai magyar írásmóddal mecénás. Legfőbb feladatának a költők bátorítását valamint anyagi támogatását tekintette. Olyan nagy alkotókat támogatott mint Horatius, Vergilius, Properius. De a kevésbé ismert költők közül is még jó néhányat, mint Publius Alfenius Varus illetve Varius Rufus. „Házat és birtokot ajándékozott nekik, hogy a művészetnek szentelhessék életüket. Bevezette őket a jobb körökbe, bemutatta őket a szenátus jeles tagjainak...” Saját írói működésének bizonyítékát alig néhány töredék őrzi. A Lakoma című műve egyike ezeknek. Verseiben Catullus mintáját követte. Azonban Horatiust érezte legközelebb magához. Egy lovagrend tagja volt élete végéig és még életében a korabeli legnagyobb uralkodók bizalmasai közé tartozott. I. e. 43. körül a mutinai csatában Octavianus oldalát erősítette. Több békekötésnél ismeretes a neve, ilyen volt például Octavianus és Antonius közti béke. Augustusra is nagy hatást tudott gyakorolni, több ízben tartotta vissza őt kegyetlen tettek végrehajtásától. Diplomáciai megbízatásai is voltak, több ízben is helyettesítette Rómában Augustust, ilyenkor mindig teljes hatalmat kapott a város felett. A polgárháború végével Maecenas teljesen visszavonult a közélettől és ettől fogva élete végéig Esquilinus - dombi palotájában hódolt az irodalomnak és a művészetnek."
Dátum: 2009.04.17 09:45:24 - HOZZÁSZÓLÁSOK: 0 db
|
Tartalomjegyzék
